Művtöri fogalmak szigorlatra

Művészettörténet

A vizsgára bocsátás szójegyzéke

A beugró 10 kérdésből áll, ezek közül egy kérdés egy oszloprend részletes ismertetése.

Négyezet: a hosszház és a keresztház főhajóinak találkozásában kialakult, kiemelt fontosságú tér, általában kupola fedéssel
Szentélynégyszög: a főhajó vonalában, a szentély meghosszabbítására szolgáló négyszögletes tér
kötött rendszer: 1. többhajós épületeknél szabályos négyszögletes terek alkalmazása, ahol a főhajó egy egységéhez a mellékhajókban két egység kapcsolódik 2. A mellékhajó szélessége fele a főhajóénak, a mellékhajó két négyzet-alaprajzú boltozatának a főhajóban egy négyszer akkora területű keresztboltozatnak felel meg
apszis: félkör alakban záródó szentély
kápolnakoszorú: az egész belső teret vagy a belső tér egy részét övező kápolnasor
szentélykörüljáró: (az apszistérben) a szentélyt hátulról övező folyosó – lehet kápolnás kialakítású
sekrestye: a szertartásokhoz szükséges, ill.a papi kellékek tárolóhelye
oratórium: a szentély közelében kialakított magánkápolna (ált. kegyúr részére)
narthex: a hajókra merőleges irányú felvezetési tér, előcsarnok. Elhelyezkedésétől függően exo vagy endonarthex
bazilika: többhajós tér, melynek főhajója az oldalhajókhoz képest kiemelkedő, és megvilágítását a gátorfalon átszűrődő fény szolgáltatja
álbazilika: többhajós tér, a főhajó kiemelkedő, de megvilágítását nem a gátorfalon keresztül kapja
csarnoktemplom: többhajós tér, ahol a hajók belmagassága megegyezik
rotonda: kör alakú templomtér
kilencosztású tér: belső osztásaival kilenc részre tagolt tér
tornác: támaszokkal alátámasztott, félig nyitott tér
portikusz: egyoldalt oszlopos, a másik oldalon fallal zárt fedett félinterieur folyosó, ill. a bejáratot hangsúlyozó kapuelőépítmény
átrium: ókori gr. És római lakóházaknál kezdetben központi elhelyezkedésű, később a peristyl udvar mellett reprezentációs előcsarnok funkcióját betöltő, felül nyitott, kövezett helyiség, közepén ált. vízmedencével
perisztil udvar: körben nyitott oszlopfolyosóval kialakított belső udvar
támváltás: különböző támasztószerkezetek (pillérek és oszlopok) bizonyos ritmus szerint egymás utáni megismétlődése (pl: szász -: két oszlop, egy pilléres támváltás)
stukkó: különböző tagozatformákból álló homlokzat, ill. faldíszítés (manapság beltéren leginkább gipszből)
relief: dombormű
kazetta: mennyezet, boltozat síkjába lépcsősen mélyülő (négyszögletes) díszítőelem, rekesz
rozetta: stilizált rózsaszirmokat mintázó kerek dísz
fiókos donga: dongaboltozat a rá merőleges irányú, jóval kisebb méretű kisebb dongákkal
keresztboltozat: egymást keresztező két dongaboltozat
vaknegyed, süveg: függőleges, átlós síkokkal metszett dongaboltozat boltozati mezői
kolostorboltozat: egyterű, ált. szabályos alaprajzú tereket lefedő boltozat
csegely: a dongaívek legmagasabb pontján vízszintes síkkal metszett függőkupola (metszet: kör alakú > négy gömbháromszög marad)
tambur: a kupola kiemelésére szolgáló, henger alakú térelem, kupoladob; a kupola minőségétől függően lehet tömör vagy áttört
laterna: a kupola tetején lévő kiemelt, henger alakú térelem
opeion: a kupola tetején lévő rés, melyen keresztül fény árad a belső térbe
csehboltozat: függőleges síkokkal metszett félgömb-kupola, ahol a metszés alapvonalainak metsződései a kupola alpkörére esnek
csehsüvegboltozat: függőleges síkokkal metszett, félgömb-kupola-alapú boltozat, ahol a metszősíkok alapvonalai a félgömb-kupola alapkörén belül metszik egymást
poroszsüveg-boltozat: vasgerendákon nyugvó dongaboltozat
zárókô: boltozat legmagasabb pontján, a bordák találkozásánál beépített díszítő és funkcionális elem
konzol: nyílásoknál a falba félig beépített, tartó és díszítő szerepű kő (=gyám > szemöldökgyámos nyílás)
abakusz: a gerendázat áthidaló elemének (architráv) oszlopokra fektetését elősegítő oszlopfejezeti elem
mérmű: gótikus ablakok kőcsipkével gazdag, finomművű osztása
béllet: kapuzatnak (fél)oszlopokkal és más díszítőelemekkel kiképzett, befelé szűkülő kerete
ciklopfal: 1. homlokzatdíszítés szélein faragás nélküli vagy természetes hatásúra kialakított kövekkel 2. teljesen természetes alakú vagy faragott szélű kövekkel burkolt falfelület – épülethomlokzaton, de lehet városfalon is pl: Mükéné
kváderezés: homlokzatdíszítés közel szabályos díszítőkövek felhasználásával – ált. vízszintes tagolás érhető el használatával
rusztika: rücskös, csiszolatlan felületű soros kváderezés
tükörkváder: lecsapott szélű homlokzatdíszítő kőelem
gyémántkváder: négyszöges, közepe felé kicsúcsosodó homlokzatdíszítő kőelem
armírozás: az épület speciális vagy kiemelt helyein elhelyezett kváderdíszítés (pl. ép. Sarkain, nyílások körül)
freskó: színes felületdíszítési mód, ahol a festék a még nedves vakolatba beívódva szárad meg (giornáták, kőműves)(festő)
secco, szekkó: a freskónál kevésbé tartós felületdíszítési mód, ahol a festék felhordása a már száraz falfelületre történik
sgraffitto: faldíszítési technika, a vakolatréteg minta szerinti lekaparása, melynek következtében az alatta levő sötétebb / más színű réteg előtűnik
hálós tagolás: függőleges és vízszintes homlokzattagoló elemek együttes használata (pl: függ: pilaszter, lizéna, vízsz: kváder, párkányzatok)
nagyoszloprendes, -pilaszteres tagolás: homlokzat oszlopokkal / pilaszeterekkel történő díszítése/tagolása, ahol ezek az elemek több emeletet kötnek össze
timpanon: homlokzat frontális síkjában emelt, gerendázatra illeszkedő, háromszög alakú oromzat
mezzanin: kiemelés nélküli, hangsúlytalan szint
belletage: hangsúlyos emelet, ahol a reprezentációs helyiségek is elhelyezkednek – ez a kiemelt funkció a külső díszítettségben is megmutatkozhat (függ+vízszintes tagolási módok…)
piano nobile: kiemelt, tagolt és díszített, hangsúlyos emelet
rizalit: homlokzat tagolására: kisebb szárnnyi rész kilép a homlokzat síkjából > ez belül kiszélesedő szobá(ka)t eredményez
traktus: a két főfal között elhelyezkedő szobasor (paloták, kastélyok)
niche: hátoldalán ált. íves lezárású szoborfülke
kolonnád: oszlopsorok által kialakított térformáló elem
enfilade: egymásba nyíló szobasor
Arthur Ewans: angol, 1900. Április: Knósszosz palotájának feltárója
Heinrich Schliemann: német, 1876. Mükéné feltárója
ballusztrád: báboskorlát, mely betölthet korlát, ill. díszítő funkciót az épület egyes párkányzatain
aedicula: nyílások köré emelt, homlokzatdíszítő jelentőségű osztásegységek
Colosseum-motívum: két oszlopos-gerendás lefedésű, az oszlopok között árkádíves díszítő motívum
diadalív-motívum: összetett ívesállás, ahol az ívek váltakozva kétféle magasságúak, és az alacsonyabb fölött négyszögletű áttöréses díszítés található
Palladio-motívum: a két szélén oszlopos alátámasztású, középen íves lefedésű három nyílás, ill annak ciklikus megismétlődése. (Az oszlop ált. dór vagy toszkán,?) az oszlopokkal alátámasztott rész fölött pedig egy-egy kerek nyílás található
szemöldökgyámos ablak: nyílás, melynek felső részében az áthidalást elősegítő két konzolkő helyezkedik el
függönyív: függönyre emlékeztető nyílásív
Tudor-ív: szögletesített szamárhátíves nyíláslezárás
Sztélé: Az aknasírok földfelszínen való megjelölésére szolgáló kőlap (pl: Mükéné)
Katakomba: a keresztények kezdeti, föld alatti temetkező és gyülekező helye (pl: Róma / Callisto, Domicilla, Priscilla)
pilaszter: tartószerep nélküli, szögletes profilú, függőleges homlokzatdíszítő és -tagoló elem, melynek a valódi oszlopokhoz hasonlóan lábazata és fejezete is van
lizéna: egyszerű kialakítású, szögletes profilú, függőleges homlokzattagoló és –díszítő elem
faltükör: a fal síkjába bemélyesztett, díszítetlen felület, melyet körbe keret vehet körül
exedra: térkiszélesedés (pl: Róma / Császárfórumok)
therma: nyilvános fürdő- és testedzőhely
fórum: városközpont az ott létesített kormány- és közcélú épületekkel, kultuszhelyekkel; ált. a környező épületek porticusaival körülvéve
Forum Romanum: hosszú folyamat során kialakult központi tér Rómában. Az építkezések kezdetben szabálytalan teret eredményeztek – itt: Basilica Julia, Basilica Emilia, Vesta-templom, Maxentius basilica, Tabularium (levéltár), diadalívek, „arany” km-kő, Via Sacra. Ehhez csatlakoznak a szabályos kial. Császárfórumok (Julius, Augustus, Traianus)
Aquaduct: ált. völgyet vagy szakadékot is áthidaló, árkádíves, a távolsági vízvezeték számára kialakított építmény
Mihráb: iszlám templomok kiblafalában kialakított, ált. félköríves falfülke (apszisként vagy akkusztikai célokra)
Minbár: szószékszerű építmény lépcsős feljáróval
Minaret: keskeny torony; az iszlám híveket imádságra szólító müezzin helye
Dikka: énekes karzat iszlám templomokban
Medresze: iszlám felsőoktatási intézmény, általában mecsettel egy épületegyüttesben
karavánszeráj: arab vidékeken a karavánok kiszolgálására, egymástól ált. napi járóföldre lévő pihenő- és szálláshely
atlasz: férfialakos oszlop
herma: félalakos oszlop (ált. ffi)
piedesztál: talapzat
postamentum: talapzat, amelyen szobor vagy oszlop áll
meander: a végtelenséget jelképező (tagozat)díszítő elem; futókutya
voluta: csigavonal, ált. az oszlopfejezet tekeredő díszítése
türbe: török sírkápolna, általában nyolcszögletű, lapos kupolával fedett
westwerk: templom NY-i oldalán kialakított, boltozott, belső udvaros, folyosós építmény (pl. Speyer/román)
refektórium: étkezőhelyiség kolostorokban
dormitorium: közös hálóterem (ált. kolostorokban)
modul: az emberi test bizonyos arányaiból levezetett viszonyítási mértékegység az oszlopok arányainak meghatározásánál. A modul az oszloptörzs legnagyobb sugara.
Akroterion: a gerendázat részét képező geiszon díszítése
Kariatida: egész alakos oszlop, ahol az alakoknak ált. szimbolikus jelentésük van (leginkább nők)
Káptalanterem: Püspökség, székesegyház, stb. mellett működő tanácsadó papi testület konferenciaterme (forrás: ÉK+kútfő)
triforium: hármas osztású ablak
fiale: gótikus építészeti elem; fiatorony; külső támpillérek leterhelését szolgáló, kis hegyes tornyocska
metópa: a gerendázat középső részét képező fríz tagolásának egyik egysége, amely lehet sima felületű vagy domborművekkel díszített
triglif: a gerendázat középső részét képező fríz függőleges tagolási egysége, mely hármas osztású, és a tagolás fő ritmusát adja
Giorgio Vasari: 1511, Arezzo > Firenze> Róma; 1550: Le vite; 1568: Le vite2; életrajzok, anekdoták, művek értékelése; művtört fejlődésének folyamatának megfogalmazása (progresso=bővülés); természet élethű leképezése+művészi bravúr=inventione; korszakai: 1.Maniera greca, 2. Giotto-val fémjelzett, 3. XV. Sz / quattrocento, 4. perfectione
Loggia: pillérekre vagy oszlopokra támaszkodó, boltíves, nyitott csarnok
geiszon: a gerendázat legfölső egységét képezi; lehet tagolatlan, egyszerű és összetett, erősen tagolt és díszített is
Johann Joachim Winckelmann: 1717> mai műv.tört felfogás kialakítója; könyvtári állás>ókori+ren. Műalkotások összehasonlítása/megismerése; 1767? Az Ókor művészetének története – célja: tudományos rendszert alkotni az eredet, fejlődés-változás, hanyatlás bemutatásával: 1. Stile primitivo – 2. Hohe Stil – 3. Schöne Stil > hanyatlás
Fríz: a gerendázat középső részét képező szakasz, mely lehet osztatlan sima felületű, domborművekkel díszített vagy triglifekkel és metopékkal tagolt
cour d’ honneur: díszudvar, a kétoldalon előrenyomuló épületszárny által közrefogott tér
attika: a homlokzat síkjában a tető elé emelt falszakasz, mely tűzvédelmi és díszítő, reprezentációs célokat szolgálhat
oszlopszék: a római oszloptípusok esetében alkalmazott kiemelő építmény, aránya az oszlop magasságának 1/3-a
kannelúra: az oszloptörzs függőleges, homorú vájatos kiképzése
asztragál: tagozattípus, eltérő esztétikai jelentőségű szakaszok elválasztására szolgál, leginkább az oszlopoknál alkalmazták, mint a törzs és a fejezet elhatárolója (negyedhomorlat, lemez, félpálca)
architráv: az oszlopsor fölött a gerendázat első tagjaként megjelenő, áthidaló szerepet betöltő elem. Lehet tagolatlan vagy ált. vízszintesen hármas osztású